Svájci és francia Karl Jenkins-koncertek
Előzmények:
A Vegyeskar 2014-ben, az együttes történetének legnagyobb vállalkozásán, a New York-i fellépés időszakában ismerkedett össze a francia-svájci Ensemble Jean-Philippe Rameau kórussal. Még a Carnegie Hall színpadára szervezett gálakoncert alatt, az akkori karnagy, Horváth Péter kezdeményezésére körvonalazódott a testvérkórusi kapcsolat. A mostani meghívás alapjai már akkor megfogalmazódtak; 2014-ben a francia kórus meghívta a Dunaújvárosi Vegyeskart Karl Jenkins Walesi Bárdok és Stabat Mater című oratórikus művének közös előadására. A Walesi Bárdok című mű Arany János örökbecsű balladájának alapján készült…
Megérkezés 2016 május elején:
Hajnali indulás és 18 órás maratoni út után érkeztünk meg a május 3-án Genis Pouilly-be (Franciaország), ahol hat éjszakát tölthettünk el egy kedves kis apartman-hotelben.
Rövid pihenő után május 4-én délelőtt megcsodálhattuk Genf belvárosát, kellemes sétát tettünk a Genfi-tó partján, a távolban láttuk a Mont Blanc hófödte csúcsát, és énekeltünk az óváros legmagasabb pontján álló, a XII. században épült St. Pierre-katedrálisban, ahol Kálvin János maga is prédikált a szószékről.
A Magyar Himnusz hallatán az éppen a templomban tartózkodó látogatók is igen elérzékenyültek.
A „helyszínbejáró ismerkedés” után találkoztunk a Maison de la Radio-ban – New York óta először – a vendéglátó francia Jean-Philippe Rameau Kórussal és kedves karnagyaikkal, Jonathan Griffith-el a DCINY vezető karnagyával, valamint a másik velünk együtt fellépő kórus, a svájci Choeur de Saubraz tagjaival. Estére megérkezett a Genf Kamarazenekar és kedvenc szólistáink is: a bagdadi születésű Baidar Al Basri – népénekes, a svájci-cseh származású Héléne Cajka McClellan – alt, a walesi Rhys Meirion – tenor, és a francia-svéd Emerik Malandain – bariton.
A több mint hat órás próba után kimerülten, de a jó munka által érzett örömmel tértünk nyugovóra.
Koncertek (2016. május 6 – 8.):
Újabb próba várt ránk másnap délelőtt, már a genfi Bartók Béla téren (!) lévő Victoria Hall-ban. A koncertterem csodálatos, kiváló akusztikával. A 160 énekes épphogy elfért a színpadon. De még nem ejtettem szót a művekről, márpedig ez a legfontosabb. Három nap alatt háromszor énekeltük el a walesi származású Karl Jenkins két oratórikus művét: Arany János A Walesi Bárdok című költeményére írt kompozíciót és a híres Stabat Matert…
A második koncertre május 7-én Divonne-ban került sor az Esplanade du Lac-ban. A dunaújvárosi Dózsa Mozi nagyterméhez tudnám hasonlítani, csak persze felszereltségében nem mozi, hanem hangversenyterem.
Teltházas koncert volt, óriási sikerrel…
A legjobban sikerült koncert a harmadik volt Morgesben, a morgesi templomban. Kiváló akusztikával, megfelelő hőmérséklettel. (Ugyanis odakint nyári idő volt nappal. Jólesett végre a templom hűvössége.) A koncert óriási ovációval ért véget, a közönség nem akarta elengedni a szereplőket. Az ember úgy gondolná, ahogy haladunk az időben, egyre fáradtabbak vagyunk, egyre nehezebb koncentrálni, megfelelni. Ilyenkor felmerül a kérdés: milyen lesz a koncert, meg tudunk felelni az elvárásoknak? Képzeljék, igen! Hihetetlen volt!
Az összes énekes, a zenekar, a szólisták és a karmester is a legjobb formáját hozta a templomban…
Mióta hazajöttünk, rengeteg kép felkerült a Facebookra. Nézelődjenek! Érdemes.